- Mit mondott a doki?-kérdezte.
- Hát mivel ez volt a második alkalom, még mindig csak a beszélgetéseknél járunk, de azt mondta, jövőhéten sokkal többet fogunk foglalkozni és máshogy-válaszoltam.
- Hogy érted azt, hogy "máshogy"?-kinyitotta a taxiajtót.
- Hát máshogy kezel majd?-még én se értettem, hogy hogy "máshogy"?
Tom is beszállt a taxiba és megmondta a taxisnak a lakcímet.
- Várjon egy kicsit!-állítottam meg a taxist. Majd a régi suli címét mondtam be.
- Akkor most tényleg...?-kérdezte Tom. Bólintottam, de még én se voltam biztos.
Megérkeztünk a sulihoz, kiszálltunk.
- És most?-kérdezte zavartan Tom.
- Sétáljunk egy kicsit-mondtam furán, talán nem kellett volna idejönnünk.
Elsétáltunk a suli mellett, még nem voltam felkészülve rá, hogy a suliba menjek és felpörögjön minden. Talán nem kellett volna idejönni.
- És miket csináltok még a dokinál?-kérdezte Tom látván, hogy rosszul döntöttem.
- Hát először is csak beszélgettünk, hogy mikre emlékszem, ez jó ideig eltartott mert faggatott még-mosolyogtam-és...hát a második alkalom is ilyen volt ha úgy vesszük.
- Kathy, kérdezhetek valamit?-kérdezte nagyon zavartan.
- Bármit.
- Hát...ööö...emlékszel-e a...-nem tudta, hogy mondja ki-szóval emlékszel-e a...az...az érzésekre...te, én?
Erre viszont nem tudtam válaszolni. Nem tudtam, hogy az 5 év alatt milyen voltam, hogy éreztem.
- Hogy éreztem eddig?-kérdeztem.
- Hát nem mutattál ki semmit-válaszolt.
Jajj neeee megint érzelgős pillanat, menekülnöm kell! Szerencsére épp csörgött Tom telefonja, megnézte a kijelzőt majd kinyomta.
- Ki volt az?-kérdeztem.
- Senki.
- Tom...így is úgy is megfogom tudni és minek titkolod, mi a jelentősége?...Ha akarsz segíteni akkor vagy olyan nagy lelkű, hogy elmondod-néztem mélyen a szemeibe.
- ...Petra volt az-válaszolt végül.
- Igen, aki állítólag a bulit szervezte-mondtam egyértelműen.
- Nem...ő a barátnőm-kimondta az igazságot.
- Ahhaa-reagáltam valamit-És mióta van ez a románc?
- Hát...végül is már nem tart csak...ő nem tud róla.
Elkezdett fájni a fejem de baromian, majd elkezdtem szédülni.
- Kathy jól vagy?-kérdezte Tom-Kathy!
Majd a nagy sötétség.
Valami hideget éreztem és kinyitottam a szememet. Pete és Grace volt mellettem.
- Jól vagy?-kérdezték.
Felültem és otthon voltam, Tom a konyhában volt, Viktor most érkezett meg.
- Most hallottam mi történt-mondta lihegve Viktor.
- Elájultál-mondta Pete-de most hogy érzed magad?
- Most már jól köszi-mondtam majd talpra álltam és az ajtó felé vettem az irányt.
- Héhéhéhé kisasszony hova megy?-kérdezte Grace.
- A dokihoz, megbeszéltünk még egy időpontot mára-válaszoltam.
- De akkor megyek én-állt fel.
- Én vagyok a megbízott!-mondta Tom.
- Megbízott? Megbízott?? Azt hittem, hogy te döntöttél így, azt hittem, hogy azért teszed, mert segíteni akarsz...és én hülye megint hittem neked, hát igazán köszi-toltam le Tomot-Gyere Grace!
Majd becsaptam az ajtót.
- Kath, ez mi volt?-kérdezte az ajtó után nézve.
- Nem tudom, csak gyere!-kértem meg.
- Ügye nincs is egy másik időpont, ugye?-nem válaszoltam, tudta ő.
A kórházban megkértem az egyik nővért keresse meg de azonnal Mrs. Stant-et, és a dokinak mindent elmondtam.
- Elkezdett a fejem fájni és majd szétrobbant majd végül elájultam...de amíg így voltam valamit, tudtam vagy nem is tudom...éreztem?-mondtam a dokinak.
- Pontosan mit?-kérdezte
- Nem tudom nem tudom NEM TUDOM-mondtam hangosabban.
- Kérem mondja el mi volt.
Lenyugodtam majd gondolkoztam.
- Amikor sötétség volt...valami autót láttam...nem tudom NEM TUDOM-mondtam.
- Oké, jó, nyugi...ez talán egy pici emlék.
- Doki...szédülök.
Majd ismét sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése