- Ez kérem szépen egy apró baki-mondtam és elmentem, Tom felé vettem az irányt.
- Na idefigyelj!-mutattam Tomra és már az ital hatott rajtam-mit képzelsz, hogy te eltitkolod előlem ezt a csitrit? Hmm??? Válaszolj!
- Kathy, túl sokat ittál, haza kísérlek-mondta majd megfogta a karomat.
- Válaszolj!-szabadítottam ki magam a fogásából-és még józanul is ezt mondanám.
- Ezt nem itt kéne megbeszélni.
- Miért akkor hol?-kérdeztem szét nézve, arra utalva, hogy itt el lehet mondani.
Egy kicsi hallgatott majd:
- Tudom, hogy még mindig...te...én...-nem akarta ki mondani de tudtam, hogy mit akar mondani-értsd jól!
- De akkor őt most tényleg szereted?-ezt én kérdeztem és nem a pia.
- Igen-válaszolt.
Én meg nem tudtam mi történik, hirtelen olyan gyorsan történt minden. Egyrészt a pia volt és másrészt a válasz miatt nem voltam már jól. Majd kifutottam és csak egy nagy fényt és egy kiáltást hallottam. Majd semmi...............................................................................................................
Lassan nyitottam ki a szemeimet, és ott láttam Grace-t, aki az ellenségem volt. Csodálkoztam, hogy miért van itt és én miért vagyok itt. Majd szét néztem kórházban voltam. Zsinórok voltak rám ragasztva, leakartam szedni magamról de Grace és a nővér megakadályozta.
- Kath nem szabad-parancsolt rám szerényen.
Én meg érthetetlenül néztem rá.
- Te miért vagy itt?-kérdeztem kérdően.
- Hát mert fontos vagy-mondta egyértelműen.
- Te nem kedvelsz.
- De igenis kedvellek Kath-mondta furcsán nézve.
- És mióta hívsz így?-kérdeztem.
- Nővér, idehívná az orvost, kérem?-mondta a fehér ruhás nőnek, majd a nővér elment az orvosért. Én meg kezdtem nyugtalan lenni.
- Nyugodj meg Kath, mindjárt itt az orvos-nyugtatott meg majd hirtelen az orvos megjelent. Belépett és rám nézett.
- Jó napot Miss Damward! Mire emlékszik?-kérdezte az orvos közben megnézte a zseblámpájával a szememet.
- Hát...-próbáltam vissza emlékezni-csak egy nagy fényre és egy kiáltásra.
- És még?
- Nem tudom, halvány emlékek vannak-nem tudtam jobban emlékezni.
- Nevét tudja?
- Katherine Damward-válaszoltam.
- Hol lakik?
- New York-ban.
- Milyen nap van?
- Péntek-a válaszom hallhatára Grace az orvosra nézett.
- Önt baleset érte, egy kocsi elütötte, eltört néhány bordája-akkor ezért fáj a légzés-és a feje is megsérült. Mondja, mi az ami a nagy fény előttire emlékszik?
- Hát-gondolkoztam majd valami halvány emlék eszembe jutott-hát annyira emlékszem, hogy a suli bulijában voltam és sokat ittam és egyszer csak ez a nagy fény meg a kiáltás.
Grace nyugtalanul nézett az orvosra.
- Katherine, magának emlékezet kiesése van,-erre a mondatra megállt bennem az ütő-maga már dolgozik és az egyik barátja bulijában volt. Már jobb az állapota, de még ma bent tartjuk megfigyelésre, és holnap már mehet haza.
- Doktor úr-reménykedve fordult Grace az orvoshoz-van módja, hogy visszakapja az emlékezetét?
- Van. Úgy élni az életét, mint eddig. A hétköznapban élni, ahol eddig is, és ha megbocsájtanak?-majd elment. Grace és én egymásra néztünk.
- Mióta vagyunk már jóban?-kérdeztem.
- Hát már egy ideje-mondta mosolyogva-kb. 7-8 éve.
- Azta-döbbentem meg-Hát végül is csak kibékültünk.
Kopogtak. Peter jött be majd Tom bánkódóan és...Viktor?? Viktor mit keres itt?? Hogy kerül ide Viktor?
- Szia Kath!-köszönt Peter majd megpuszilta a homlokomat-Hogy vagy?
- A doki azt mondta holnap jöhet haza-válaszolt helyettem Grace.
Peter volt aki mindig törődött velem és akiben mindig megbízhattam. Majd egy nővér jött be:
- A látogatási idő lejárt, ha valaki itt akar maradni vele akkor maradhat, de csak egy ember-tájékoztatta a 4...barátaimat.
- Én maradok vele-vágták rá Tom és Grace egyszerre. Majd rám néztek, hogy ki maradjon. Ez nem kérdés, még jó, hogy Tom. Majd szépen elköszöntek tőlem és elmentek, Tom leült a mellettem lévő fotelba.
- Miért maradtál velem?-kérdeztem mert nem értettem, hogy pont ő miért akar velem lenni.
- Mert hát...az orvosok szerint én is az oka voltam, hogy balesetet szenvedtél és másrészt ugye az ital-mondta-és hát én megbántam, hogy amit válaszoltam...ezé tett téged-mutatott a zsinórokra.
- De miért mit történt?-kérdeztem kíváncsian.
- Hát erre szerintem nem emlékszel, akkor erre neked kell emlékezned-mondta.
- De mondd el mi történt-mondtam majd a mellettem lévő gép egyre gyorsabban elkezdett csipogni-mondd már el mi történt!
Majd Tom a monitorra nézett és kezdett aggódni.
- Kathy, nyugodj le, majd el fogom mondani-mondta aggódóan. Majd egyre gyorsabban csipogott.
- Kérlek most mondd el!-könyörögtem.
- Kathy! Kérlek!-majd ahogy tudta, hogy ez nem segít oda jött hozzám és megfogta a kezemet-Cssssss!
- Mi történt?-kérdeztem már majdnem sírva és egy picit lenyugodtam.
- Cssss-csitított Tom-itt vagyok.
Azok a szemek, ahogy mondta...már jobban voltam és nem érdekelt semmi más csak, hogy itt van és a kezemet fogja és, hogy ezt mondta. Majd elhallgattam a monitor csipogója már a normálisra állt. Tommal egymásra néztünk. Szememben már a könnyek gyűltek de nem volt kedvem pislogni mert féltem, hogy akkor a könnyektől nem látom azokat a szemeket.
- Ne sírj!-mondta majd megsimogatta az arcomat. Ahogyan hozzámért, még több könny a szemembe került és kénytelen voltam már becsukni szememet, és azért is mert, hogy legalább ennyi ideig érezzem, hogy tényleg hozzámért és tényleg itt van...velem. Majd kinyitottam szememet, és a két szemét néztem, de már annyira fáradt voltam, hogy lecsukódott a szemem és álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése