- Te-te fent vagy?-kérdezte dadogva.
- Óóóó nem csak alva járok.
- Ezek mik?-kérdezte a papírokra nézve.
- Ehhez nincs jogod-mondtam karba tett kézzel.
- Tényleg? Grace nincs itt-amúgy Grace ügyvéd-tehát nincs ügyvédelve.
Felállt és elvitt néhány papírt, én meg utána szaladtam.
- Add vissza, de azonnal-parancsoltam.
- Igen?? És mi lesz ha nem?-kérdezte gyerekesen.
Erre már már nem tudtam mit válaszolni. Aztán elkezdte olvasni, és kivettem a kezéből.
- Héééé!
- Ezt...ezt nem olvashatod el-mondtam zavartan, lehajtott fejjel.
- De akarod....akarod, hogy elolvassam-néztem fel érthetetlenül az előttem álló lényre-elakarod, hogy olvassam, hogy tudjam, min/miken mentél keresztül.
- Ez-kezdtem.
- Kathy, tudom mi van. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neked, tudom, hogy megbántottalak, sokszor, de...én nem érdemellek meg-erre felnéztem-Annyi rosszat tettem veled, hogy nem értem, miért vagy még mindig velem, miért viseled el a jelenlétemet, nem értelek. Te tetteted, hogy már nem érzel irántam semmit, ezt mindig is kerülted, de tudod abban az utolsó levélben írtad, hogy én tudni fogom, hogy mikor fogsz úgy rám nézni, mint csak egy barátra és tudni fogom. És hát még mindig nem úgy nézel rám, még mindig úgy néznek rám azok a szemek, ahogyan azt én nem érdemlem meg...Kathy, én...elmegyek...Floridába.
- És mikor jössz vissza?-kérdeztem.
- Talán...soha-mondta ki végül.
- Mmmmmi?-kérdeztem dadogva, hát ha rosszul hallottam.
- Azért is vállaltam el ezt, hogy melletted leszek ameddig csak lehet, mert nem érdemlek meg semmit ami veled kapcsolatos, annyi rosszat tettem veled, hogy az már nekem is fáj. Kaptam egy állást Floridában, szeptemberben kezdenék is, egy klinikán.
- Te...te most tényleg elmész?-kérdeztem leülve a kanapéra, ehhez le kellett ülnöm.
- Igen, Kathy. Mondom azért is vállaltam el, hogy adhassak neked egy ilyen emléket, hogy melletted vagyok.
- Igen, de nem akkor amikor emlékezet kiesésem van, ráadásul 5 év-álltam fel és kezdtem hangosabban kiabálni-Jó, hogy eszedbe jutok megint, ugye? Megint itt hagysz, mint egy rongyot. Állandóan úgy hagytál engem, hogy reménnyel voltam aztán jön egy lány akit "tényleg" szeretsz és aztán szépen ott hagysz hidegen. Hát köszönöm szépen, és most megint éljem végig azt?
- Eleinte nehéz lesz, de majd szokásossá fog válni és...már csak egy apró emlék leszek neked-mondta higgadtan, mintha nem is kiabálnék vele.
- Te...te azt hiszed, hogy ez ennyire könnyű lesz? Hát te teljesen meg vagy hibbanva, hol élsz te? Meseországban? Hát kelj fel végre, és néz rám mi lettem, mi vagyok. Most akarsz itt hagyni, csak úgy?
- Az idő mindent begyógyít.
- Igen-itt már normál hangnemen beszéltem-az idő mindent begyógyít...de attól a seb még ott marad.
Egy másra néztünk, majd az ajtó felé vettem az irányt és kiviharoztam...pizsamában. Hajnali 2 volt, én meg a lépcsőn ücsörögtem az utcán, egy kicsit fáztam, de nem volt kedvem visszamenni. Tom elmegy? Örökre? Ez nekem mindennél a legrosszabbat jelenti, és még azt hiszi ezzel jót tesz nekem cöhh....És mellettem megjelent egy láb, felnéztem és hát ki lehetett az? Tom. Leült mellém, én meg elnéztem valahová.
- Ezt a te érdekedben teszem-mondta.
- Ebben mi az én érdekem? Hmm? Itt hagysz, mint mindig? De most már vissza sem jössz?...Grace-ék tudják?
- Tudják, és azt mondták, hogy tegyem azt amit jónak látok.
- És ezt látod jónak, hogy itt hagysz-itt már a szemeibe néztem-mindig te mész el, és mindig én mentem utánad, de...
- Nem kérem azt, hogy gyere utánam mert...jobb lesz ez így-mondta megérintve a vállamat.
Én meg azon kapom magam, hogy könnyekkel küszködök.
- Amúgy is én voltam a hibás mint ezért, még azért is, hogy balesetet szenvedtél-kotyogta ki.
- Miért lenne a te hibád?-kérdeztem.
- Mert...egy buliba nem hívtalak el, de Petra...aki akkor még a barátnőm volt elhívott, majd a partyn összevesztünk és kérdezted, hogy tényleg szeretem-e Petrát és igent mondtam, te erre kirohantál és én már csak egy autó előtt láttalak eszméletlenül-majd lehajtotta a fejét, és összeráncolta a homlokát, láttam, hogy megbánta.
- És tényleg szereted?-kérdeztem nyugodtan.
- Hát...igazából csak...akartam tudni szeretni, de nem...-vallotta be, és ez tényleg igaz volt-és elrontottam mindent ezért elmegyek.
- Elfutsz a probléma elől? Nézd, ha elrontottál valamit, azt nem kéne inkább helyre hozni? Te rontottad el, de lehet, hogy csak te tudod megoldani. Te voltál ahonnan elkezdődött minden, és lehet, hogy te vagy aki be is fejezi. Én bízok benned, és...könyörgök ne menj el.
Majd elkezdtem sírni, de nagyon. Tom magához húzott.
- Csssss-csitított-nem megyek, itt maradok.
- De kérlek tényleg maradj itt, el ne hagyj megint, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem van rád-mondtam sírva. Szerintem már tiszta könnyes lett Tom pólója.
- Kathy-emelte fel a fejemet, és mélyen a két szemembe nézett, elsimította a szemembe lógott hajamat és őszintén mondta.
- Én soha, de soha nem foglak elhagyni, ígérem-majd a távolság köztünk egyre kisebb lett majd az ajkait nagyon gyengéden az enyémhez érintette. Ez volt az első csókunk, végül csak lett első csókunk. Először lassan majd vadul csókolt. És akkor bevillant minden, mintha lepergett volna előttem az életem, olyan gyors volt, hogy szinte nem is tudtam követni, de minden bevillant. Először a gimis évek, majd az egyetemista időszakok és végül az az 5 év, ami hiányzott. Emlékeztem mindenre, és a nagy fényre is...és ismét elöntött a sötétség................................................................................................................
Hello, itt Grace, én írom tovább a történetet, mert Kath, napok óta nem kel fel. Kórházban vagyunk. Tom hozta be a mentőkkel. Azért bele olvastam hát ha írt rólam valamit.(:D) De én veszem kézbe most a tollat és írok, remélem Kath minél hamarabb itt lesz köztünk. Szóval, Kath már kb. 1 hete nem kel fel, a doki szerint kómába van, és ez eltarthat "egy ideig". Ezzel azt akarta tudatni velünk, hogy elég sokáig, talán lehet..soha. Tom nem szólalt meg, csak néhány mondatot szólt. Peter most átjött ide dolgozni, hogy lássa, mindent jól csinálnak-e. Viktor azzal tereli el a gondolatot, hogy csajokat szed fel, mint Barney az Így jártam anyátokkal-ban. Imádjuk azt a sorozatot:D Nah egy pillanat a doki jött.
Uhhh...a doktor szerint kérdéses mikor fog felkelni, mert már egy hete semmi...és azt is mondta, hogy ha nem kel fel egy idő múlva, vagy lebénulhat vagy már soha nem fog felkelni. És amikor ezt meghallotta Tom, kiviharzott és nem tudtam, hogy visszajön-e még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése