Los Angeles...vagy még sem?

A barátaim épp kint álltak amikor mondtam Tomnak, hogy mi van. Grace elszomorodott. Graceszel eleinte nem nagyon bírtuk egymást, de aztán megtudtuk egymás történetét és másként alakult a hozzáállásunk. De így öten már kb. több mint 7 éve együtt vagyunk és Grace anyját megölték és ezért lett az apja alkoholista mert nem tudott beletörődni és ráadásul 3 lány gyereket egyedül nevelni. Gracenek egy huga és egy nővére van. Elizabeth és René. Renéből sikeres divattervező lett Elizabeth most fog végezni a gimiben. Gracenek nem volt könnyű sorsa. René Gracet okolta, hogy édesanyjukat megölték, mert Grace amikor elment a vásárra az anyjával, Gracet lekötötte egy lufi árus és odaszaladt hozzá, majd annyit vett észre, hogy mindenki az anyja körül van és a földön fekszik. Grace még csak 6 éves volt és nem tudta mit tegyen. Egyedül volt. Nem tudta kihez szaladjon, de szerencsére ott volt René aki csak gumicukorért ment el de már 13 évesen is anyás volt és Gracet okolta ezért. De hát még csak 6 éves volt. Így maradt az apára egy 3, 6 és 13 éves kislány. Majd az apa ezt nem tudta feldolgozni és az alkoholban keresett megoldást és annyira rosszabbult a helyzet, hogy a nagynénjük vette őket örökbe. Az apjukról nem hallottak többé és a gyilkost még most is keresik, igaz már-már lezártnak tekintik, de a család nem adja fel. Miután a nagynénjük tüdőrákban meghalt, ezért Elizabethet és Gracet szétválasztották és külön-külön nevelő szülőkhöz adták. René 14 évesen kollégista lett-és ott is lakott. Grace 7 évesen egyedül maradt és onanntól kezdve nem hallott testvéreiről. Majd a 18 éves René megkereste hugait és ő vette kézbe a gyámságot. René alig volt otthon a munkája és az egyetem miatt, a 8 éves Elizabethtel Grace foglalkozott. Majd amikor Grace végzett, az egyetem mellett ő is dolgozott és ő tartotta el húgát, Renétől elköltöztek mert nem bírták, hogy állandóan csak a munka és a munka, és hát ha én elmegyek megint egyedül lesz, igaz még 3 pasival fog lógni de nem lesz akinek tényleg elmondhatna bármit. Tomot meg szeretem...és a távolság rosszabb lenne, mint, hogy látom őt csajokkal körül véve. Annyi hülyeséget csináltunk mi így öten. De jobb lenne valami újba is belekezdeni.
- Szóval akkor itt hagysz minket?-kérdezte Grace. Gracenek régebben én voltam az ellensége mert hát ő egyedül volt, engem meg körül vett a sok barát. De aztán én vettem kézbe a dolgokat és kellemesen csalódott bennem.
- Azt hiszem igen-még én se tudtam, hogy végül is mit csináljak.
- Tudod mit? Még is csak csalódtam benned Katherine Damward, és kívánom soha ne gyere vissza-majd ő is elment. Így már csak Peter és Tom maradt velem. Pete csak állt felettünk és nem tudta mit mondjon vagy tegyen. Így hát megkérdezte ezt:
- Mikor mész?
- Azt hiszem, hogy már holnap elkezdek összepakolni és a 9 órási géppel megyek-mondtam.
- Ki vigyünk?-kérdezte megértően.
De én csak bólintani bírtam és egy kis mosollyal megfűszerezve. Tom egész végig csak előre bámult.
Még este felhívtam Bettyt, hogy intézze el, hogy nem megyek oda többé. Aztán az ágyban azon gondolkoztam, hogy vajon jól csinálok mindent? Amit Tom mondott abban van valami, mi van ha nem úgy alakul ahogyan tervezem? Mi van ha meg fogom bánni? Istenem és Tomot itt hagyom...NEM AKAROM! 
Reggel elkezdtem összepakolni mert mindjárt itt vannak értem. Most az egyszer kopogtak, sosem kopogtak mert hát minek? De most ezt tették. Kinyitottam és Pete állt ott és észre vette, hogy Tomot keresem.
- Ő lent van-majd válaszolt.
Én hátra néztem a lakásra, Pete elvette a 2 bőröndöt.
A reptéren a gép késett 10 percet. Még jó mert akkor elkéstünk volna. Tom egész úton nem szólalt meg még Pete sem.
- Sok szerencsét Kath és ha úgy van hívj!-mondta elszomorodva Pete de azért mosolygott, és ekkor elkezdtem gondolkozni: szerencse. Nekem a szerencse egy csoda, és akkor minden felélénkült. A sok hülyeségek amiket csináltunk, Tom, Viktor, Grace és még Peter is aki mindig az igazság párjánál állt és ő tudta, mert ő is orvos. Tom nem mondott semmit, majd...
- Kathy!-és nah ez az amiatt már akkor eldöntöttem, hogy én nem megyek sehová. Csak is ő hívott így de ezt másként ejtette ki, amikor még gimnazisták voltunk.
- Nem megyek sehová!!-böktem ki végül.
- Kath szerintem...-kezdte el Pete.
- Nem érdekel Pete mit mondasz akkor is maradok és KÉSZ!-mondtam most már magabiztosan.
- Grace ettől ki lesz akadva-mondta Tom Petere nézve.
- Nem érdekel, nekem itt a helyem New Yorkban és nem akarom ezt a helyet itt hagyni, itt vannak a barátaim és...az életem-mondtam.
Majd Tom megölelt és sokkal jobban éreztem magamat.
Haza mentünk és most kezdődik a legrosszabb...Grace.
Majd amikor hazajött a legjobb barátnőm, nah innentől kezdött minden.