Téves nyom

Amikor megláttam, hogy Grace úgy jött haza, hogy egy levél a kezében és megdöbbent tekintettel, nagyjából sejtettem, hogy mi van. Majd leült a székre és éppen nyitotta volna ki, mikor:

- Kitől van?-kérdeztem tőle.

- Úristen!-ijedt meg-Neked nem Los Angeles-ben a helyed?
Nem szólaltam meg.
- A kapitányságról jött-kezdte-nyomokat találtak anyám gyilkosáról.
Évek óta semmi nyom és...basszus.
- Hadd nézzem azt a levelet-nyúltam a levélért.
- De még én se nyitottam ki-rántotta el a kezemtől.
- Épp ezért-nyúltam ismét a levélért és el is vettem.

Kinyitottam és ugyan azok a fényképek voltak benne, mint amikor kiértek a rendőrök, tehát a helyszín és a holttestről vannak a fotók.

- Mi van benne?-kérdezte Grace.
- Ez hülyeség, hiszen ezeket már tudod-mondtam előre nézve és Grace kivette a kezemből.
Évek óta semmi nyom és pont olyankor érkezik a levél amikor én elmegyek, basszus lehet, hogy...
- Hívd fel a testvéreidet!-parancsoltam.

- De miért?-kérdezte.

- Ne beszélj, hanem csináld!-mondtam egy kicsi hangosabban, és azonnal a telefonért nyúlt.
Én gondolkoztam majd Grace letette a telefont.
- Na?-kaptam fel a fejemet.
- Együtt vannak-válaszolt.

- Hogy hogy együtt?

- Hát René elvitte Elizabethet nyaralni.

- Jaaa-jutott eszembe, Floridában vannak és még 2 hétig nem jönnek haza.

- De mi van Kath?-kérdezte türelmetlenül.

- El megyek a kapitányságra-fogtam a cuccomat és sietve csaptam be magam után az ajtót.

Majd amikor végeztem felhívtam Gracet, hogy találkozzunk a szokásos helyen.

Két jegeskávét rendeltünk, a legjobb barátnőm már tiszta ideg volt, hogy nem mondok semmit.

- Mondj már valamit!-ijesztett meg, ahogyan hirtelen megszólalt.

- Jól van na-nyugtattam, végül kezdtem-neked nem furcsa, hogy együtt lakunk egy lakásban már régóta, DE amikor csak úgy, váratlanul elmegyek, jön egy levél a kapitányságról, amiről kiderült, hogy nem is küldtek ki semmilyen levelet és nem találtak nyomokat sem, ez nem fura egy kicsit?

- Mire gondolsz?-kérdezte, mikor kihozták a két jegeskávét.

- Lehet, hogy itt van a közelben valahol-és erre szét nézett-nem úgy, de lehet hülyeség, de lehet, hogy a kapitányságról van egy embere.

- Kathyke drága-és ilyenkor már megnyugodott-túl sok krimit nézel. Talán lehet ebben valami, talán nem, de ne foglalkozz vele, ez nem a te ügyed.

Ittam majd elnéztem valahová.

- Különben is-hajolt előrébb-meséld csak el, hogy miért nem Los Angelesben vagy.

- Öööööö-nem tudtam mit mondjak-mert ez New York?

- Csak tudod régebben azt utáltam benned, hogy te élsz, mintha mindent megtennél-mondta.

- Grace...én sajnálom, de...elmegyünk a New Yorker-be?-kérdeztem reménykedve. Válát rántotta és:

- Oké-egyezett bele.

Imádom, mert ő olyan, mint én, amikor nem akarunk beszélni hülye, időt pazarló dolgokról vagy érzelmekről, akkor mindig kérdezünk valamit amivel eltereljük a figyelmet és ez néha jó.
Majd amikor mentünk, kivel találkoztunk? Na kivel? Viktorral...na ilyenkor inkább elmenekülnék. Most neki is magyarázkodnom kell? Meg most érzelmekről beszélgetni? Áááááh, most nincs kedvem. Inkább fogtam magamat és bemenni készültem amikor, Viktor a karomon fogva húzott vissza, és egymásra néztünk.
- Ööö...nézek cipőt-mondta Grace és inkább menekült a kínos helyzetből.
- Kath, valamit mondanom kell-kezdte Viktor.
- Először kezd azzal, hogy elengeded a karomat-mondtam és elengedett.
- Hééé Viktor!-kiáltott messziről egy lány. Viktor hátra fordult a hang irányába. Egy barna hajú csaj közeledett felénk, kezében a táskáját tartotta, amiben italok voltak. A lány jól megnézett engem, majd Viktorhoz fordult:
- Tom hívott, hogy vegyünk a buliba még két piát és hát vettem.
Síri csend lett, én érthetetlenül néztem rá.
- Kath, ő Petra, Tom barátnője-amikor ezt kimondta Viktor, a lány elégedetten mosolygott. Én meg nem tudtam mit csináljak vagy mondjak. Tomnak van barátnője és én meg...mi van? Ugye ez most csak egy hülye vicc?!